Az adatközpontok hűtése mindig is az egyik legfontosabb és egyben legfrusztrálóbb eleme volt üzemeltetésüknek. Állandó harc ez a technikusok és a technológia között, amelyben a legkisebb változtatás is óriási különbséget jelenthet bármely irányba. Hogyan kerülhető el tehát, hogy a hűtés hatékonyságát szükségtelenül rontsuk le?
Az egyik leggyakoribb hiba, amelyet az adatközpontokban hajlamosak elkövetni, egyszerűen az, hogy elhanyagolják a rendszereket. Sok hűtőrendszert még a '80-as, '90-es években telepítettek a létesítményekbe, és azóta sem modernizálták. A karbantartás megőrizheti az eredeti hatékonyságot, az egyre növekedő igények mellett azonban a kor léghűtéses rendszerei egyre kevésbé képesek megbirkózni a feladattal.
A modernizálás persze nagy befektetés igényel, és még mindig kevesen vannak, akik hajlandóak az ezzel járó kockázatot vállalni a hosszú távon garantált haszon ellenére is. A kapacitást ugyanakkor persze egyre bővítik, hiszen a piac igényeivel nem lehet vitázni – így a hűtőrendszer képességeit szépen lassan meghaladják, ami nem csak hatalmas energiapocsékoláshoz, de előbb-utóbb komoly meghibásodásokhoz is vezethet.
Ugyancsak gyakori hanyagságból fakad hiba, hogy a szenzorokat nem kalibrálják megfelelően. A gyártók sokszor úgy szállítják le a hőmérsékletet és páratartalmat mérő érzékelőket, hogy azokat nem állítják be pontosan, a technikusok azonban néha hajlamosak elfeledkezni erről, vagy akár arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék a megfelelő értékeket és beállításokat. Az ideális az volna, ha minden egyes érzékelőt hathavonta ellenőriznének.
Magában a létesítményben, az eszközök telepítésében is lehetnek hibák – például ha nem zárnak le minden nyílást, jelentős mennyiségű hő áramolhat olyan helyre, ahová nem kellene, vagy éppen elszökhet a hűtött levegő. A legnagyobb gond azonban mégsem ebből adódik.
A legaggasztóbb az, hogy sok adatközpontban még azt sem tudják, pontosan mennyi energiát használnak fel. Hihetetlennek, sőt bizarrnak tűnhet, de még az amerikai Federal Data Center Consolidation projekt szakemberei sem tudnak pontos értékeket mondani, mert a szövetségi kormány birtokában lévő adatközpontok nem vezetik precízen az adatokat.
Mi mindebből a tanulság? Abban a korban, amikor minden az adatközpontok energiahatékonyságáról szól, amikor az utolsó millimétereket is igyekszik mindenki lefaragni a spórolásért, valószínűleg nem azon kellene spórolni, hogy folyamatosan szemmel tartsuk a szerverfarmok működését.
